2012.02.07.
A korona alább következő rövid ismertetése természetesen nem tud, és nem. is akar elébe vágni a kutatásoknak. Csupán az eddigi feldolgozások alapján biztosnak látszó eredményeket, és a kérdéseknek a különböző szerzők által felvetett megoldási lehetőségeit vázlatosan áttekintve szeretne kísérőül szolgálni a magyar koronával először találkozó látogatónak.
A korona alsó része egy zománclemezekkel, drágakövekkel és igazgyöngyökkel díszített arany abroncs, elöl félkör alakú és háromszögletű lemezek váltakozó sorából alakított oromdísszel. Elnevezését a rekeszzománcos aranylemezekről kapta, amelyek a bizánci császári palota ötvösműhelyének csodálatos szépségű alkotásai. Elöl középen, az abroncs tetején ívesen záródó lemezen Krisztus trónon ülő alakja látható, jobbját áldásra emeli, baljában könyvet tart, a bizánci művészet jellegzetes megformálásában a világon uralkodó Krisztust, a Pantokratort ábrázolja. Két oldalán, de már az alsó régióban, az abroncson elhelyezett négyszögletes lemezekről két arkangyal, Mihály és Gábriel tekint fel rá. Mellettük kétoldalt a keleti egyház katona-szentjei, Szt. György és Szt. Demeter páncélos félalakja. A korona hátoldalának közepén, a Pantokrator lemezzel átellenben egy annál valamivel kisebb, de ugyancsak az abroncs tetején levő, ívesen záródó lemezen Dukasz Mihály bizánci császár félalakja látható. Tőle jobbra az abroncson a vele együtt uralkodó társcsászárt, az ifjú Konsztantinoszt ábrázoló négyszögletes lemez van. Másik oldalán I. Géza, „Tur-kia hű királya" tekint a császárok felé. Kétoldalt a két orvos-szentet, Kozmát és Damjánt ábrázoló lemezek kísérik az uralkodók csoportját. Az egyes személyek kilétét a mellettük elhelyezkedő, nevüket tartalmazó görög felirat árulja el. A két bizánci császár és Géza magyar király együttes ábrázolása egészen pontosan meghatározza a zománcok készítési idejét is: csupán 1074—77-ig tartott uralkodásuk közös időszaka.
A zománclemezek között nagy ékkövek, zafírok és al-mandin-gránátok díszítik az abroncsot, két szélét pedig igazgyöngysor kereteli. Előoldala tetején, a Pantokratort ábrázoló lemez két oldalán egyre kisebbedő, pikkelyes rekeszekkel és áttetsző zománccal díszített lemezek sorakoznak, csúcsaikon egy-egy átfúrt ametiszt, zafír, korund és igazgyöngy van. Az abroncs hátsó felét nagy, átfúrt igazgyöngyökből álló sor koronázza. A diadém két oldalán négy-négy, hátul pedig egy arany láncocska - pendilia - csüng, végeiken három-három drágakővel.
A „corona graeca" zománclemezeinek ikonográfiái programja híven tükrözi a bizánci felfogást az égi és földi hierarchiáról. Az előoldalon kiemelkedő hely-zetben ábrázolt világbíró Krisztusnak és angyali kísé-retének megfelelő helyen a hátsó részen az égi hatalom földi hordozójának, a császárnak képmása látható, aki ugyancsak kiemelkedik a földi halándók közül. Megszentelt személye közvetíti, átsugározza az égtől nyert hatalmat az idegen nép fejedelmére, Gézára, aki éppen úgy feléje fordítja tekintetét, mint az arkangyalok és szentek Krisztus felé. A képek összeállítása finoman érzékelteti egyrészt a két uralkodó közötti különbséget, másrészt Géza trónviszályok után megszerzett királyságának mintegy hivatalos császári elismerését, amelyet egyébként maga a korona ajándékozása is kifejez.
A bizánci udvar szellemének megfelelő, jól átgondolt ikonográfiái program kétségtelenné teszi, hogy a zománclemezek egy, a császár által Géza királynak aján-dékozott tárgyat díszítettek. Csupán abban a kérdésben kételkedik a kutatók egy része, hogy ez a tárgy eredetileg valóban korona volt-e? Az ellene szóló érvek több oldalról merültek fel. Egyik az, hogy a zománcképek alapjául szolgáló aranylemezek színe és kivitele szabad szemmel is láthatóan eltér az abroncstól és a „corona graeca" többi részétől.
Ez a tény és néhány, a lemezek felszerelési módjában megfigyelt apró részlet, valamint a drágakövek foglalásánál alkalmazott eljárás az alapja annak a feltételezésnek, hogy csupán a zománcképek származnak a bizánci császári palota műhelyéből, a koronára, mai helyükre máshol és máskor kerültek.
További, gyakran hangoztatott érvek, hogy uralkodói vagy méltóságjelvényén senki nem viselhette saját kép-mását, illetve, hogy az oromdíszes abroncskorona a bizánci császárnői ábrázolások tanúsága szerint kife-jezetten női fejdísz, férfiak nem viseltek hasonlót. Ezeknek a meggondolásoknak alapján született az a feltételezés, hogy nem Géza, hanem bizánci felesége, Szünadéné kapta ajándékba a koronát, hiszen ő viselhette férje képmását. Koronáját a hasonló korú császárnő-ábrázolások alapján úgy rekonstruálták, hogy a zománclemezek két sorban helyezkedtek el a homlok fölött, fölül a Pantokrator - lemez az arkangyalok és a katonaszentek kíséretében, alatta az uralkodó-csoport, kétoldalt az orvos-szentekkel. Legfelül pedig a pikkelymintás, áttetsző zománcú oromdíszek zárták le a magas fejdíszt. Ezt a koronát a feltevés szerint III. Béla korában alakították át ma is látható formájára.
Egy másik megoldási lehetőség a korabeli ötvösművészet emlékeinek és a történeti adatoknak széleskörű számbavételére támaszkodik. Elveti a bizánci származást nem csak a drágakövek és a zománclemezek felszerelési módját illetően, hanem az oromdíszek áttetsző zománcműveinek tekintetében is. Számos olyan részletet sorol fel viszont, köztük a pendiliák láncát és az ékköveket tartó karmos foglalatokat, amelyek azonosak a XII. század végéről ránk maradt magyarországi ötvöstárgyakon alkalmazott megoldásokkal.
Eszerint a „corona graeca" — a zománcképek kivételével — III. Béla korában, Magyarországon készült, a bizánci mintát hűségesen követő királynői korona. A rekeszzo-máncos lemezek felhasználása, összeállításuk sorrendje teljesen megfelel a szigorú bizánci hierarchikus és ikonográfiái rendnek, ahogyan ez várható is III. Béla környezetében. Ö ugyanis, aki ifjan a bizánci trón vá-rományosaként a császári udvarban nevelkedett, tisztában volt a keletrómai udvartartás merev szabályaival. Ismerte, és a koronán is alkalmazta azt a rendet, amely az égi király és angyali kíséretének megfelelően helyezte el a föld urának és környezetének képmásait. III. Béla első felesége, a bizánci császár rokona, An-tiochiai Anna számára készíttette a koronát. Ez a nézet a zománclemezek eredeti rendeltetését illetően több lehetőséget is felvet, amelyek szerint lehetett Bizáncból küldött votív - tehát nem viselésre szánt - korona, vagy ereklyetartó, esetleg más, császári ajándékként alkalmas tárgy.
In: Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási ékszerek, Magyar Nemzeti Múzeum, 1978.